Most olyan vagyok, mint egy kisgyerek, aki hazamegy az óvodából és azt mondja: Képzeld anya, megdicsért az óvónéni...és verebet lehetne vele fogatni, annyira örül!
A főnököm, mióta itt dolgozom, folyamatosan figyel...persze, ez a dolga...meg egyébként is kíváncsi, hogy mi a búbánat lehet egy ilyen vén rókával, miért kellett munkahelyet változtatnia...én is kíváncsi lennék a helyében.
Mikor odamentem, bizony nagyon féltem, hogy mennyire tudok megfelelni...aztán rövid idő alatt rájöttem, hogy ez a munka nem jelent nekem igazi kihívást...hálás vagyok, hogy befogadtak...egyébként is egy kicsit maximalista vagyok magammal, most meg a hálám is ösztönöz a jó munkára. Vagyis, megteszek minden tőlem telhetőt...
Nos, a főnököm a legváratlanabb időpontokban jön be a csoportba, ilyen-olyan ürüggyel...ma éppen egy konfliktust oldottam meg a gyerekek között / hű, de szakszerűen fogalmaztam! /, mikor bejött, végig nézte és szemmel láthatóan elégedett volt. Aztán bejött foglalkozás közben és leült...mikor vége lett azt mondta, hogy " nagyon örülök, hogy itt dolgozol nálunk." És alaposan megdicsérgetett...no, ehhez nem vagyok hozzászokva, ezért nem is idézgetek...de olyan jól esett !
Ezt most csak azért írtam meg, hogy a régi kollégáim, akik olvasnak és nem az ellenségeim táborában vannak, had tudják, hogy minden rendben körülöttem...